Előállhatok én hétről hétre valami gasztronómiai csodával, a férjem egyik nagy kedvence akkor is a rántott hús marad. Ma a kedvében jártam, és készítettem neki, krumplipürével és sült hagymakarikákkal.
Most karajból csináltam, valahogy mi ebből szeretjük a legjobban, és ha nagyon finomat akarok, akkor a tojásba, panírozáskor teszek egy kis fűszerkeveréket - magyaros, grill - mikor milyen a hangulatom.
A hagymakarikákat sóztam, és sima réteslisztbe forgattam, majd forró olajdban pár pillanat alatt szép aranybarnára sütöttem.
A krumplipürét pedig a szokásos módon, sós vízben puhára főztem, majd margarinnal, és meleg tejjel krémesre nyomkodtam.
Bár a sorrendet megfordítottam a leírásban, nálunk ha vasárnap, akkor húsleves. Lehet sertés, lehet pulyka, csirke, lehet nyuszi, a lényeg, hogy húsleves legyen. Ma sertéshúsból, csontból készítettem. A levest én mindig úgy készítem, hogy kicsit több fehérrépát teszek bele, mint sárgarépát. Mi így szeretjük az ízét, ha nem édesíti meg nagyon a sárgarépa. Aztán dobok bele hagymát (egy nagy fejet), krumplit (hogy a kisebbik lányom is falatozhasson), karalábét, zellerlevelet, vagy darabot. És amikor elkezd forrni dobok bele két leveskockát, és akkor sózom. Én nem szoktam leszeni a habját, egyszer ugyanis egy TV műsorban épp elcsíptem Benke Laci bácsinak egy mondatát. Ő sosem szedi le, mert akkor azzal együtt egy csomó ízanyagtól is megszabadítaná a levest. Hát én hallgatok rá azóta is, meg pepecselni sem szeretek, inkább leszűrom a levest, tálalás előtt, ha nagyon szükséges.
A levestésztát pedig, anyukám után szabadon egy kis leveslében szoktam megfőzni. Kiszedek egy kis lábasba levest, és amikor forr beledobom a tésztát, amikor újraforrni kezd, lezárom a lángot, és lefedem. És így szépen pár perc alatt finom puha és ízletes lesz.
A családom nagy levesfogyasztó. Ha betegek vagyunk, egy jó meleg, aranyló leves akkor is csodákra képes, és hiszünk a gyógyító erejében :)
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése