2009. március 23., hétfő

Karaj fokhagymás bundában, rizibizivel; Molnárkalács

Íme, mai ebédünk. Fogtam a karajszeleteket és sűrű fokhagymás, sós, borsos, szódabikarbónás palacsintatésztába forgattam őket. Majd forró olajban kisütöttem. Gyermekkorom egyik nagy kedvencével, rizi-bizivel tálaltam. Na és persze házi ubival. Desszert is készült. Délután kézrdezgettem az én KedvesFérjemet, hogy mit enne? Ő szinte gondolkodás nélkül rávágta: Molnárkalácsot.
Ezzel fel is adta a leckét. Nincs se sütőm, se tudásom :)
Persze sütőm lett gyorsan, elszaladt apósomékhoz, és nemsokkal később megjelent egy igazi antik, apósom által még inasként készített molnárkalácssütővel.

A molnárkalács (vagy nevezik még malomkalácsnak is) egy eredeti PALÓC nyalánkság. És nekem, mint "palócmenyecskének" :) igazán illene tudom, hogy hogyan készül. Védelmemre legyen mondva, hogy ilyen titulusom még csak három éve van :), így a telefonért nyúltam, és tárcsáztam Férjem 91 éves nagyiját.

Az ő receptje így hangzott: Tegyél nagy tálba lisztet, tojást, maréknyi cukrot, maréknyi zsírt... Szeretem dédikém, de ilyenkor, ha ilyen receptet mond, mindig elfog a kétségbeesés :). Mekkora egy marék? Mennyi liszt kell? Mekkora tálba? Csupa-csupa kérdés.

Itt álltam, egy gyönyörű sütővassal, molnárkalácsra éhező családtagokkal, és... recept, tutirecept nélkül.

Ilyenkor jön jól az internet. Igenám, de valahogy nem találtam olyat, ami hasonlított dédikém receptjéhez, így ötvöztem az ő általa elmondottakat és az olvasottakat.

Így született meg a saját kis receptem, amin még azért van mit finomítani, de elsőre így sikerült.

40 dkg liszt, 2 tojás, 4 evőkanál cukor (lehet púpozni), csipetnyi só, 4 evőkanál olaj és annyi tej, hogy a palacsintatésztánál sűrűbb állagú tésztát kapjunk. Kanalazható legyen.

A sütőt a gáztűzhelyen felforrosítjuk, beleteszünk a közepére kb. 1 evőkanálnyi tésztát, és összenyomjuk. Addig kell sütni, amíg "hangot ad ki". Olyan hangot, mintha kihívtuk volna a mentőket :). Majd a sütőt megfordítva a másik oldalát is sütjük. Nem kell sokáig, tényleg csak pár szempillantás, és kész is.

Vittünk dédinek is egy párat. Kíváncsi voltam a véleményére, mert ő nagy kritikusom, ha ilyen régies édességeket készítek.... és átmentem a vizsgán :)

Apósom kb. 50 éve ilyen mintázatú sütőt készített. Szerintem gyönyörű.

1 megjegyzés:

  1. Tényleg nagyon szép kézi munka, látszik! És a sütik is tökéletesen sikerültek.....

    De talán azért, mert én az ország másik végében élek, még nem is hallottam erről....Mivel kell enni, csak magában, vagy lekvárral?

    VálaszTörlés