'Ejj, de régen is ettem utoljára. Pontosan tudom is, hogy mikor. Négy évvel ezelőtt. Épp egyik várandósságom első heteiben voltam. Megkívántam. A többit inkább nem mesélem el, hogy mi történt. Annyit azért elárulok, hogy minden babavárásom első trimeszterében erősen émelygős voltam. ... Na azóta nem kívántam meg :) Egészen tegnapig.
Tegnap viszont, nagybevásárlásunkon egy hatalmas kelkáposzta szemezett velem, így hát hazahoztam. Ma pedig megfőztem.
Először is csíkokra szabdaltam a káposztát. Megmostam. Közben egy hagymát aprókra összevágtam, és olajon dinszteltem. Aztán rászórtam pirospaprikát, egy kis reszelt fokhagymát. Beletettem a káposztacsíkokat, jól összeforgattam, felöntöttem vízzel. Fűszereztem. Köményt (őrölt) és majorannát tettem bele. Amikor megkóstolva már azt éreztem, hogy a káposztának már nem sok kell. Beleszórtam a felszeletelt virsliket.
Amíg a virslivel is kicsit rotyog a leves, addig egy kis tálkában egy nagy pohár tejfölt, egy kevés lisztet, egy kis tejet, és a levesből kimert leveslét összekevertem, és a levesbe öntöttem. Így is forraltam egyet. És kész is.
.JPG)
Ejjj, de guszta! :))) Imádom!
VálaszTörlés