Sajtos-gombás tejszínes Palacsinta

Ha palacsintáról van szó, nem nagyon tudok kedvenceket megnevezni, mindegyiket szeretjük valamiért.

A mai ebédünket ritkán készítem ebédre, sokkal gyakrabban kerül vendégvárós vacsoraasztalra. De ma, a finom friss gombát annyira megettem volna, hogy a levesen kívül, a palacsintába is ezt tettem. Tehát tényleg gombát ettünk gombával.

Sütöttem palacsintát :) Ilyenkor 50 alatt meg sem állok... mármint sütésben :D

Közben egy jó nagy fej vöröshagymát apróra vágtam és olajon üvegesre pároltam. Rádobtam a szintén apróra összevágott gombával, sóztam, borsoztam, tárkonyoztam, enyhén pirospaprikáztam és felöntöttem egy kevés vízzel. Fedő alatt puhára főztem. Amikor megpuhult, úgy jártam el, mint a levesnél, kevés liszt (itt tényleg nagyon kevés kell) tejszínnel, majd nyakonöntve a gomba.

Fogtam a palacsintáimat és a gombákat beletekertem, hajtottam. A tálamba először került 4 gombás palacsinta került, majd rá 4 sajtos palacsinta, majd megint 4 gombás, végül a tetejét leöntöttem a tejszínes-gombás "lével" :) reszeltem rá sajtot, és bedugtam a sütőbe. Pár percre csak, mert többet nem tudtunk várni :) így a sajt csak szépen ráolvasd a palacsintára. Nem volt ideje pirulni :)

Szépnek ezt sem nevezném, de az íze.... fantasztikus. Aki szereti a gombát, annak különösen jó szívvel ajánlom! :)

Tejszínes (marék) zöldségleves

Annyiféleképpen kezdhetném ezt a bejegyzést, pl. úgy, hogy ma gombát ettünk gombával. Vagy úgy, hogy miért maréklevesnek neveztem el a mai első fogásunkat.

Az ok teljesen egyszerű, mindenből épp egy maréknyi került bele. Egy marék vajbab, egy marék borsó, egy marék répa, és egy marék gomba. Ezeket feltettem egy leveses edényben, felöntöttem vízzel, dobtam bele leveskockát, sóztam, tárkonyoztam és fedő alatt mindent puhára főztem. Amikor megpuhultak a zöldségek, egy kis tálkában egy púpozott teáskanálnyi lisztet összekevertem kb. 1-2 dl tejszínnel, és egy kevés főzőlével, végül besűrítettem vele a levest.

Az íze olyan tavaszi, nyári. Nem tudom miért, de valamiért nekem ez a fajta leves, mindig ezeket az évszakokat juttatja eszembe. Nagyon fincsi lett, még KedvesFérjem is háromszor szedett belőle, pedig ő nem olyan nagy levesevő, mint mondjuk én. :)

Nem is szép, nem is királyi menü ...

... de finom.

Sokszor úgy jön ki a lépés, hogy 11 óra körül jutok oda, hogy feltegyem az ebédet. Ez ma sem volt másként. Ilyenkor jól jön néhány gyors, tényleg pár perc alatt elkészíthető étel.

És mi az, ami gyorsan készen van? Hát persze, tészta.

Ma a választásom a sajtmártásos, szalonnás makarónira esett. Az elkészítése roppant egyszerű. Szerintem leírnom sokkal tovább tart majd, mind elkészíteni és megenni.

Tehát akkor:

Egy nagy lábasba felteszek forró vizet, és amikor forr, sózom és beledobom a tésztát. Főzöm utasítás szerint.

Közben a házi szalonnát apró kis kockákra vágom, és egy kis edényben kisütöm a zsírját. Ha túl sok zsír kijön belőle, akkor egy evőkanállal veszek ki a lábasból, mert nem szeretjük, ha "cuppog". Közben egy kis tálkában összekeverek tejszínt és krémsajtot és ezt óvatosan ráöntöm a szalonnadarabkákra. Tényleg óvatosan, mert különben könnyen megégeti az embert. Kicsit összeforralom, borsozom (ha szükséges sózom) és kész is a mártás. Azért nem írtam mennyiségeket, mert ezt mindig úgy készítem, ahogy éppen kedvem tartja, van, hogy nem is teszek bele sajtkrémet, vagy tejszínt, csak simán tejfölt.

Végül tányérokra szedem, és reszelt sajttal tálalom.

Tejfölös tészta kicsit másként :)

Karaj fokhagymás bundában, rizibizivel; Molnárkalács

Íme, mai ebédünk. Fogtam a karajszeleteket és sűrű fokhagymás, sós, borsos, szódabikarbónás palacsintatésztába forgattam őket. Majd forró olajban kisütöttem. Gyermekkorom egyik nagy kedvencével, rizi-bizivel tálaltam. Na és persze házi ubival. Desszert is készült. Délután kézrdezgettem az én KedvesFérjemet, hogy mit enne? Ő szinte gondolkodás nélkül rávágta: Molnárkalácsot.

Ezzel fel is adta a leckét. Nincs se sütőm, se tudásom :)

Persze sütőm lett gyorsan, elszaladt apósomékhoz, és nemsokkal később megjelent egy igazi antik, apósom által még inasként készített molnárkalácssütővel.

A molnárkalács (vagy nevezik még malomkalácsnak is) egy eredeti PALÓC nyalánkság. És nekem, mint "palócmenyecskének" :) igazán illene tudom, hogy hogyan készül. Védelmemre legyen mondva, hogy ilyen titulusom még csak három éve van :), így a telefonért nyúltam, és tárcsáztam Férjem 91 éves nagyiját.

Az ő receptje így hangzott: Tegyél nagy tálba lisztet, tojást, maréknyi cukrot, maréknyi zsírt... Szeretem dédikém, de ilyenkor, ha ilyen receptet mond, mindig elfog a kétségbeesés :). Mekkora egy marék? Mennyi liszt kell? Mekkora tálba? Csupa-csupa kérdés.

Itt álltam, egy gyönyörű sütővassal, molnárkalácsra éhező családtagokkal, és... recept, tutirecept nélkül.

Ilyenkor jön jól az internet. Igenám, de valahogy nem találtam olyat, ami hasonlított dédikém receptjéhez, így ötvöztem az ő általa elmondottakat és az olvasottakat.

Így született meg a saját kis receptem, amin még azért van mit finomítani, de elsőre így sikerült.

40 dkg liszt, 2 tojás, 4 evőkanál cukor (lehet púpozni), csipetnyi só, 4 evőkanál olaj és annyi tej, hogy a palacsintatésztánál sűrűbb állagú tésztát kapjunk. Kanalazható legyen.

A sütőt a gáztűzhelyen felforrosítjuk, beleteszünk a közepére kb. 1 evőkanálnyi tésztát, és összenyomjuk. Addig kell sütni, amíg "hangot ad ki". Olyan hangot, mintha kihívtuk volna a mentőket :). Majd a sütőt megfordítva a másik oldalát is sütjük. Nem kell sokáig, tényleg csak pár szempillantás, és kész is.

Vittünk dédinek is egy párat. Kíváncsi voltam a véleményére, mert ő nagy kritikusom, ha ilyen régies édességeket készítek.... és átmentem a vizsgán :)

Apósom kb. 50 éve ilyen mintázatú sütőt készített. Szerintem gyönyörű.

Ropogós szezámos csirkecomb, ezzel-azzal :)

Már meg sem merem említeni, hogy kitől származik a recept, illetve az alapötlet. :) Igen, bizony Anyamanyától, megint :)

Én nem joghurtba, hanem felvert tejes-tojásba forgattam a combokat (amiket korábban sóztam), utána pedig szezámmagba, és így mentek a sütőbe, sütőpapírra (olajjal meglocsolva). 200 fokon kb. 1 órát sütöttem.

Háát ez tényleg fincsi. Rizzsel, ubival, kukoricával és muzsdéjjal tálaltam :) mindenki azzal ette, amivel kívánta. Én leginkább mindennel :)

Almás pitém

Érdekes. Rájöttem, hogy én nem is nagyon szeretem az almás pitét. Megeszem, de az utóbbi pár pite sütéskor azt hiszem nem is ettem, még csak meg sem kóstoltam. Nem tudom miért. (Illetve tudom, én jobban szeretem a teasüteményeket, ishlert, linzert, muffint, palacsintát :) meg ezeket a könnyű, gyorsan bekapható nyalánkságokat. Nekem egy pite valahogy nem nyújt felejthetetlen "gastroélményt".

Na de ez csak én vagyok. Rajtam kívül viszont élnek itt velem páran, akik nagyon szeretik. :)

Így ma késő délután hirtelen felindulásból összedobtunk egyet Zsofkával:

Hozzávalók a tésztához:

40 dkg liszt

20 dkg margarin

15 dkg cukor

1 cs. sütőpor

1 tojás

kevés tej

A lisztet elmorzsoltuk a margarinnal. A tojást kikevertük a cukorral. Végül az összes hozzávalóval együtt összegyúrtuk.

Közben kb. 8 normál méretű almát megházomztuk, lereszeltük. Egy lábosba tettük, ízlés szerint fahéjjal, cukorral ízesítettük, és kis lángon főztük. Amikor már jó, "pités" állagú lett, levettük a tűzről és félretettük kicsit.

Végül a tésztát kétfelé szedtük. Az egyik felét kinyújtottuk, és egy tepsi aljába tettük. Ezen szétterítettük az almát, majd a tetéjere is nyújtottunk tésztát. Villával megszúrkáltuk, és 180 fokon kb. 30 perc alatt szép aranybarnára sütöttük.

Amikor kihűlt, szeleteltük, porcukroztunk (eddigre a lányok már aludtak) :) így holnap ebéd utánra kész is a desszertünk :)

Szintén Anyamanyától

Igen, megint Tőle "loptam" egy receptet :) Amikor olvastam főzős blogját rögtön megtetszett ez a muffin. Csupa Csoki :) és gyönyörű. Persze kipróbáltam. A receptet egy az egyben tőle vettem, semmit nem változtattam, de azért idemásolom:

Hozzávalók:

12,5 dkg olvasztott vaj,

12,5 dkg cukor,

12,5 dkg liszt,

2 tojás,

1 tk sütőpor,

1-2 ek szobahőmérsékletű tej

A kimért lisztből 1 evőkanálnyit kivettem, és "cserébe" beletettem 1 evőkanálnyi cukrozatlan kakaót. Innentől ment minden mint a karikacsapás. Külön tálkában a száraz, és külön a nedves hozzávalók. Majd összeöntöttem, összekevertem és a muffinformába kanalaztam.

200 fokon 20 percig sütöttem.

Amikor készen lett, hagytam hűlni, végül kis tejszínnel elkevert olvasztott csokit kanalaztam a tetejére, amit végül idő hiányában nem kentem szét. Végül dekorgyöngyöt szórtam rá :)

Egy az egyben, ahogy Anyamanyától tanultam :) KÖSZI!!!

Nagy sikere volt, pedig nálunk csokis muffinból eddig csak egy Stahl féle volt befutó :) Mondom eddig :)

Ez tényleg egy Csoki Bomba, vagy inkább Bomba Csoki??? Nem is tudom már :)