Karaj fokhagymás bundában, rizibizivel; Molnárkalács

Íme, mai ebédünk. Fogtam a karajszeleteket és sűrű fokhagymás, sós, borsos, szódabikarbónás palacsintatésztába forgattam őket. Majd forró olajban kisütöttem. Gyermekkorom egyik nagy kedvencével, rizi-bizivel tálaltam. Na és persze házi ubival. Desszert is készült. Délután kézrdezgettem az én KedvesFérjemet, hogy mit enne? Ő szinte gondolkodás nélkül rávágta: Molnárkalácsot.

Ezzel fel is adta a leckét. Nincs se sütőm, se tudásom :)

Persze sütőm lett gyorsan, elszaladt apósomékhoz, és nemsokkal később megjelent egy igazi antik, apósom által még inasként készített molnárkalácssütővel.

A molnárkalács (vagy nevezik még malomkalácsnak is) egy eredeti PALÓC nyalánkság. És nekem, mint "palócmenyecskének" :) igazán illene tudom, hogy hogyan készül. Védelmemre legyen mondva, hogy ilyen titulusom még csak három éve van :), így a telefonért nyúltam, és tárcsáztam Férjem 91 éves nagyiját.

Az ő receptje így hangzott: Tegyél nagy tálba lisztet, tojást, maréknyi cukrot, maréknyi zsírt... Szeretem dédikém, de ilyenkor, ha ilyen receptet mond, mindig elfog a kétségbeesés :). Mekkora egy marék? Mennyi liszt kell? Mekkora tálba? Csupa-csupa kérdés.

Itt álltam, egy gyönyörű sütővassal, molnárkalácsra éhező családtagokkal, és... recept, tutirecept nélkül.

Ilyenkor jön jól az internet. Igenám, de valahogy nem találtam olyat, ami hasonlított dédikém receptjéhez, így ötvöztem az ő általa elmondottakat és az olvasottakat.

Így született meg a saját kis receptem, amin még azért van mit finomítani, de elsőre így sikerült.

40 dkg liszt, 2 tojás, 4 evőkanál cukor (lehet púpozni), csipetnyi só, 4 evőkanál olaj és annyi tej, hogy a palacsintatésztánál sűrűbb állagú tésztát kapjunk. Kanalazható legyen.

A sütőt a gáztűzhelyen felforrosítjuk, beleteszünk a közepére kb. 1 evőkanálnyi tésztát, és összenyomjuk. Addig kell sütni, amíg "hangot ad ki". Olyan hangot, mintha kihívtuk volna a mentőket :). Majd a sütőt megfordítva a másik oldalát is sütjük. Nem kell sokáig, tényleg csak pár szempillantás, és kész is.

Vittünk dédinek is egy párat. Kíváncsi voltam a véleményére, mert ő nagy kritikusom, ha ilyen régies édességeket készítek.... és átmentem a vizsgán :)

Apósom kb. 50 éve ilyen mintázatú sütőt készített. Szerintem gyönyörű.

Ropogós szezámos csirkecomb, ezzel-azzal :)

Már meg sem merem említeni, hogy kitől származik a recept, illetve az alapötlet. :) Igen, bizony Anyamanyától, megint :)

Én nem joghurtba, hanem felvert tejes-tojásba forgattam a combokat (amiket korábban sóztam), utána pedig szezámmagba, és így mentek a sütőbe, sütőpapírra (olajjal meglocsolva). 200 fokon kb. 1 órát sütöttem.

Háát ez tényleg fincsi. Rizzsel, ubival, kukoricával és muzsdéjjal tálaltam :) mindenki azzal ette, amivel kívánta. Én leginkább mindennel :)

Almás pitém

Érdekes. Rájöttem, hogy én nem is nagyon szeretem az almás pitét. Megeszem, de az utóbbi pár pite sütéskor azt hiszem nem is ettem, még csak meg sem kóstoltam. Nem tudom miért. (Illetve tudom, én jobban szeretem a teasüteményeket, ishlert, linzert, muffint, palacsintát :) meg ezeket a könnyű, gyorsan bekapható nyalánkságokat. Nekem egy pite valahogy nem nyújt felejthetetlen "gastroélményt".

Na de ez csak én vagyok. Rajtam kívül viszont élnek itt velem páran, akik nagyon szeretik. :)

Így ma késő délután hirtelen felindulásból összedobtunk egyet Zsofkával:

Hozzávalók a tésztához:

40 dkg liszt

20 dkg margarin

15 dkg cukor

1 cs. sütőpor

1 tojás

kevés tej

A lisztet elmorzsoltuk a margarinnal. A tojást kikevertük a cukorral. Végül az összes hozzávalóval együtt összegyúrtuk.

Közben kb. 8 normál méretű almát megházomztuk, lereszeltük. Egy lábosba tettük, ízlés szerint fahéjjal, cukorral ízesítettük, és kis lángon főztük. Amikor már jó, "pités" állagú lett, levettük a tűzről és félretettük kicsit.

Végül a tésztát kétfelé szedtük. Az egyik felét kinyújtottuk, és egy tepsi aljába tettük. Ezen szétterítettük az almát, majd a tetéjere is nyújtottunk tésztát. Villával megszúrkáltuk, és 180 fokon kb. 30 perc alatt szép aranybarnára sütöttük.

Amikor kihűlt, szeleteltük, porcukroztunk (eddigre a lányok már aludtak) :) így holnap ebéd utánra kész is a desszertünk :)

Szintén Anyamanyától

Igen, megint Tőle "loptam" egy receptet :) Amikor olvastam főzős blogját rögtön megtetszett ez a muffin. Csupa Csoki :) és gyönyörű. Persze kipróbáltam. A receptet egy az egyben tőle vettem, semmit nem változtattam, de azért idemásolom:

Hozzávalók:

12,5 dkg olvasztott vaj,

12,5 dkg cukor,

12,5 dkg liszt,

2 tojás,

1 tk sütőpor,

1-2 ek szobahőmérsékletű tej

A kimért lisztből 1 evőkanálnyit kivettem, és "cserébe" beletettem 1 evőkanálnyi cukrozatlan kakaót. Innentől ment minden mint a karikacsapás. Külön tálkában a száraz, és külön a nedves hozzávalók. Majd összeöntöttem, összekevertem és a muffinformába kanalaztam.

200 fokon 20 percig sütöttem.

Amikor készen lett, hagytam hűlni, végül kis tejszínnel elkevert olvasztott csokit kanalaztam a tetejére, amit végül idő hiányában nem kentem szét. Végül dekorgyöngyöt szórtam rá :)

Egy az egyben, ahogy Anyamanyától tanultam :) KÖSZI!!!

Nagy sikere volt, pedig nálunk csokis muffinból eddig csak egy Stahl féle volt befutó :) Mondom eddig :)

Ez tényleg egy Csoki Bomba, vagy inkább Bomba Csoki??? Nem is tudom már :)

Anyamanya feketeerdő triffle-je alapján

Hát az úgy volt, hogy egyik legkedvesebb bloggertársam naplóit olvastam. Mindig végignézem mind a hármat :) Aztán megakadtam itt. Gyorsan ki is faggattam, hogy mit és hogyan kell :) Aztán elhatároztam, hogy valamikor, de a közeljövőben elkészítem.

"A mai napra épp jó lenne" (reggel így ébredtem, ugyanis névnapozunk - Kedves Férjemét). Ahogy délelőtt elcsendesedett a ház (Zsofka oviban, Apu melóban, Dorka meg "szundiban") meg is néztem, hogy mi az ami van hozzá. Megállapítottam, hogy tojásom van, tehát piskótát tudok sütni. Aztán nézzük csak. Krémhozzávalók. Natúr vajkrémem mindig van, viszont tejszínen csak 200 ml volt itthon. De elhatároztam, "egy életem egyhalálom :D én a triffle-t úgy kívánom" :) Marad a féladag készítés.

Sütöttem egy piskótát, így csak 4 tojásból. Kikevertem a fél doboz vajkrémet 2 evőkanál porcukorral és 1 cs. van.cukorral.

Aztán fogtam egy üvegtálat, az aljára tépkedtem piskótadarabokat. Szörpöm nem volt itthon, így meggybefőtt levével locsoltam meg. Rákentem a lekvárt, erre pedig a krémet, majd kezdtem elölről.

A tetejére így már nem maradt vastag krém, ezért csokit "faragtam" rá :)

Már megkóstoltuk. Nagyon finom. Legközelebb nem féladag lesz, ebben biztos vagyok :)

Lasagne

Teljes mértékben megértem Garfield-ot :) Én is nagyon szeretem a Lasagne-t. Viszont ezt is most készítettem először. Szerintem hamarosan ismét sütök egy adagot :)

Így készül:

Főzök egy bolognai szószt. Így, ahogy itt már leírtam.

Főzök egy besamel mártást. 5 dkg margarint megolvasztok, rá 5 dkg liszt, és kb fél liter tej. Sűrűre főzöm.

Tepsit kikenek margarinnal. Meglocsolom besamellel, jön rá az első réteg tészta, erre megint besamel, aztán bolognai szósz, aztán reszelt sajt, rá a következő lap... és így tovább. A végén négy rétegben "kell" lennie a tésztának. Ezután bőségesen megszórom sajtimajtival :) Zsofka így mondja :)

Végül be a sütőbe, és kb. fél óra alatt megsütöm. A tetején a sajt szép aranybarna, roppanó.

És végül (egyik) kedvenc mesefilm hősöm :) Na persze, hogy a lasagne-val :)

A félős Kelkáposztafőzelék

Hogy miért félős??? Hát azért, mert mint oly sok minden mást, ezt is most készítettem életemben először. És amikor már majdnem készen volt (vagyis azt hittem, hogy már majdnem kész), még nem volt se íze, se bűze. Hát ezért.

Aztán felbátorodtam. :)

Először is egy fazékba feltettem a kelkáposzta csíkokat, és a kockára vágott krumplit. Vízzel leöntöttem, épp annyival, amennyi ellepi. Puhára főztem. Persze só, bors, kömény ment bele.

Eközben egy kis edényben rántást készítettem, amit aztán beleöntöttem a már megpuhult káposztára. Na, én itt azt hittem, hogy készen is vagyok. Kóstoltam egyszer, kóstoltam mégegyszer.... fú, semmi íze. Na most mi lesz? Az óriás"kondérnyi" kelkáposztát végül ki kell öntenem? Na nem hagytam magam :) reszeltem bele fokhagymát, tettem még bele borsot, és köményt. Ezekből rengeteget be"szippantott". Sőt, tettem még bele majorannát is. És így csak rotyogott és rotyogott hosszú percekig. Míg végre elkészült, megkóstoltam. Hááát.... ez olyan "gasztroélményt" nyújtott. És el is fogyott szinte az egész :)

Tejfölt csepegtettem a tetejére és így tálaltam. Hmm. Nagyon fincsi.